„…senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjét énérettem és az evangéliumért, és ne kapna száz annyit…”           (Márk 10,29-30)

A hit útján elinduló lelkesen kezd, mert megpillantja az evangéliumban fölragyogó krisztusi életet. A mindennapok azonban fárasztóak, a helytállás pedig hosszabb távon cseppet sem könnyű. Előbb-utóbb fölmerül a kérdés: egyáltalán megéri? A világ és az élet annyi csemegét kínál, s oly gyarló az ember…

Urunk Jézus mondja: senki sincs, aki ne kapna száz annyit, mint amit új életéért föláldozott. Testvéreket, apákat, anyákat, házakat, gyermekeket, szántóföldeket üldözésekkel együtt, az előtte lévő életszakaszban, „világban” pedig örök, azaz megdönthetetlen életet! Mit lehet ehhez hozzátenni? Semmit, bizonyára semmit – legfeljebb a megvalósító elszántságot: igen, magam is ezen az úton akarok járni. S akkor valóban jönnek az ajándékok és érkeznek a nem várt jutalmak, a tiszta, egyszerű lélek és a megbékélt szív. De előbb el kell hagyni, ami a régihez tartozott, s csak azután következhet az új – ezen a sorrenden senki nem változtathat!

                                                                                                      dr. P. Tóth Béla

                                                                                     a Telefonlelkigondozás alapítója