Magányjárvány pusztít a nagyvárosokban

Az egyedüllét a dohányzással egyenértékű, az elhízásnál kétszerte súlyosabb, betegségek kialakulását előidéző rizikófaktor

A legújabb kutatások szerint a magányt ugyanolyan rizikófaktorként kellene kezelni, mint az elhízást vagy az alkoholizmust. Moszkvától New Yorkig a városlakók egyre nagyobb számban élnek elszigetelten többmilliónyi ember társaságában. Kör- és kórkép a modern technika és az urbanizmus vívmányait élvező és egyben elszenvedő nagyvárosiakról. Papa, érdekesek a városok? – Szerintem nem túlságosan. – Akkor miért építenek az emberek városokat? – Félnek a magánytól. – A városban nincs magány? – Ott van csak igazán. Csak nem lehet észrevenni – Szergej Vasziljevics Lukjanyenko orosz író szavainak üzenete a mai városlakók számára mindennapos valóság: a krónikus egyedüllét olyannyira elterjedt, hogy ma már a szociológusok is arra figyelmeztetnek, hogy a magány a korai halálozások első számú rizikófaktorai közé emelkedett. John Cacioppo neurológus 2015-ös tanulmányában – amely hetven tudományos publikáció eredményeire építve a magány kérdését járja körbe egészen a nyolcvanas évekig visszamenőleg – a szociális izolációt az éhség vagy a fájdalom érzetéhez hasonlítja, és annak elsődlegesen negatív élettani hatásait emeli ki: a magányos embereknél 45 százalékkal nagyobb az esélye a korai halálnak, 64 százalékkal veszélyeztetettebbek az időskori demenciával szemben, a dohányzással szinte egyenértékű, az elhízásnál pedig kétszerte súlyosabb rizikófaktornak számít az izoláció.

Christopher Swader, a moszkvai Nemzeti Kutatóegyetem szociológusa szerint az anyagi siker a városi magány mozgatórugója. Az orosz főváros lakói a karriert és a személyes fejlődést helyezik a középpontba, így barátságaik felszínesek, alapvetően érdekek által motiváltak, illetve a szociális interakciókban a másik személyes minőségét nem értékelik. Minthogy nagy a távolság az otthon és a munka között, kevés idő jut a családtagokra, az eltérő életperspektívák pedig mind nagyobb szakadékot nyitnak a rokonok között.

"Fejek lehajtva, fülek bedugva"

A moszkvaiak elszigetelt életérzése köszön vissza New Yorkban is, ahol szinte mindent és mindenkit a karrier és a kapcsolati tőke ural. Nikolett, aki énekesnőként hat éve él a Nagy Almában, napi szinten szembesül az amerikai fiatalok által „fejek lehajtva, fülek bedugva” szlogennel definiált állapottal. Nikolett szerint bár New York továbbra is az egyik legvonzóbb város a kívülállók számára, a benne élők életkoruk előrehaladtával egyre inkább elvágyódnak a klikkesedő multikultiból, mivel már nem elég számukra a Central Park zöld gyepszőnyegének nyugalma a rohanó tömeggel szemben, mely szinte drogként hat az emberekre.

Az unióban is hasonló izolációval találkozhatunk. Ildikó európai uniós alkalmazott Luxemburgban, az ott töltött nyolc év alatt volt ideje az európai multikulturalizmussal megismerkedni: az utcán és a közlekedési eszközökön szinte még szemkontaktus sincs, a szolidaritás inkább csak jótékonysági akciókban nyilvánul meg, a hétköznapokban nincs valódi interakció az emberek között.

Megduplázódott az egyedül élők száma

A Mental Health Foundation kutatásai bizonyították, hogy Angliában az elmúlt negyven évben megduplázódott az egyedül élők száma. A marketingasszisztensként dolgozó kisgyermekes anyuka, Éva hét éve él Londonban. Tapasztalatai szerint a britek a munkahelyen nem lépik túl a kollegialitás határait, az emberek tiszteletben tartják a privát szférát, s úgy véli, az itt élők sokszor tudatosan döntenek az elszigeteltség mellett.

A nagyvárosi életmód szerves része az idegenek közötti lét, ezért a magánszférát védelmezők sokszor félelemből emelnek falakat maguk körül, s bár az elmagányosodás jelensége mögött számos egyéb okot is találhatunk – túlórák, költözés, betegség, gyász, munkanélküliség, szégyen, haszontalanságérzés –, a legtöbben mégis a technikát és az urbánus életmódot teszik érte felelőssé.

Vannak azonban biztató megoldási kísérletek is: Madridban tizennyolc unatkozó nyugdíjas fogott össze, hogy a hozzájuk hasonló, magányos embereken segítsenek, pár év alatt önkénteseik száma 1800-ra duzzadt, s ma már állami támogatást is kapnak jótékony szociális munkájukhoz. A brit teaklubok mozgalmát II. Erzsébet királynő is kitüntette.

Krízis

Napjainkban egyre gyakrabban használt kifejezés:

"krízisben vagyok"

Amikor kimondják, kimondjuk, talán nem is gondolunk arra, mennyire igaz. Hiszen mit is jelent ez a görögöktől átvett szó: krízis? Döntés, fordulópont, lehetőség.
Életünk minden percében hozhatunk egy döntést, sokszor van lehetőségünk mást, másképpen tenni és bizony vannak fordulópontok az ember életében. Az ügyeletben azonban egészen másképp történik minden, ha meghalljuk vagy észrevesszük: a hívó krízisben van.
A krízis fogalmának legismertebb meghatározása Gerard Caplantól származik:

"A személy fontos életcéljai megvalósítása közben akadályokba ütközik, amelyeket a problémamegoldás szokásos módjaival egy ideig nem tud leküzdeni."

A kríziselmélet gyökerei a II. világháborúig nyúlnak vissza. Eric Lindemann figyelte meg egy tömegkatasztrófa túlélőit és adott először rövid pszichoterápiás kezelést egy bostoni tűzvész pusztítása után az életben maradottaknak. Caplan az 1950-es években integrálta az addig összegyűlt krízisintervenciós tapasztalatokat, meghatározta a krízisállapot ismérveit:

Caplan ugyanakkor hangsúlyozta a támogató szolgálatok fontosságát! Ha a krízis definícióját értelmezzük nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mélységét nem a külsőleg elszenvedett trauma nagysága, hanem az egyén aktuális lelkiállapota határozza meg. Fontos figyelembe venni még azt is, hogy a személyiségfejlődés mely időszakában éri az egyént és mennyire érzékeny az adott problémára. Ha megélt már hasonlót és sikerrel oldotta meg, akkor bízhatunk abban, hogy ezt is sikerrel fogja megoldani. Gyakran ilyenek azok a hívók, akik hosszabb idő után visszahívnak új, aktuális problémájukkal, mivel úgy vélik, annak idején is a szolgálat segített a megoldásban. Ellenkező esetben viszont még jobban "ki kell nyitni a fülünket" a hívóra. Mindannyian tudjuk, mennyire fontos azt is feltérképezni, van-e a környezetében olyan személy, aki segíthet a probléma megoldásában, a helyzet feldolgozásában.
A krízis kiváltója lehet tárgyvesztés vagy a személyiség belső konfliktusa (pl. a vágy és a moráliskövetelmények között).
A kríziselmélet a krízisek két csoportját különbözteti meg: az akcidentális (esetleges) és a fejlődési (normatív) krízist. Az akcidentális krízist az

"adott időpontban hirtelen megjelenő életesemény váltja ki" (Holmes).

Ez lényegében egy érzelmileg fontos személy vagy dolog elvesztése, úgymond

"tárgyvesztés".

Feldolgozása pedig gyászfeldolgozást igényel. Természetesen mélysége függ a fentiekben felsoroltakon túl attól is, hogy mi a veszteség

"tárgya".

Ha hozzátartozó vagy szeretett személy, az nyilván súlyosabb krízist idéz elő, klasszikus gyászfeldolgozást igényel. A legelterjedtebb akcidentális krízisekhez soroljuk - ezen kívül - a válást, párkapcsolat megszakadását, a munkahelyvesztést. Ami férfiakat még inkább krízisbe sodorhat-, az egzisztenciális zuhanást. Gyakran előfordul még teljesítménykrízis és egyéb tárgyvesztés is: egy magányos embert a számára kedvenc állat elvesztése is krízisbe sodorhat.
Fontos tehát mindig megtudni a hívótól, hogy a veszteséget mi okozta, megélt-e már hasonlót és a feldolgozás mely szakaszában van. A feldolgozás szakaszai a sokk- a legkritikusabb, mert veszélyeztet az önpusztítás-, a tudatosítás és a felépülés (Averill 1968). Jó ezt tudni és tisztázni, krízishívásaink nagy része akcidentális krízisben lévő hívótól ered.
A fejlődési kríziseket azért is nevezzük normatív krízisnek, mert minden ember életében bekövetkeznek egy bizonyos korban és nem feltétlenül éli meg az egyén fenyegetésként. Mégis vannak úgymond veszélyeztetettebb korosztályok: a serdülők, a fiatal felnőttek és a 40 év felettiek.

  1. Krízisintervenció lépései:
  2. Ideiglenes megnyugvás megtalálása.
  3. Támasznyújtás, figyelem, érzések és a személyiség elfogadása.
  4. Beszűkülés óvatos tágítása (értékek, elfogadás).
  5. Érzelmi realitás megőrzése, képviselete, az érzelmi biztonság, elfogadás talaján.
  6. Szakember- ha szükséges.
  7. Család vagy szűkebb környezet válságának kezelése.
  8. Mindenki mozgósítása - támasznyújtás.
  9. Aktív beavatkozás destrukció esetén!

A telefon mellett nagyon sokat tehetünk azért, hogy a hívó számára a "krízis" inkább egy helyes döntés meghozatala legyen, mintsem válságos élethelyzet. Ehhez azonban mindig az ő élethelyzetét kell szem előtt tartanunk, s megerősíteni őt abban, hogy képes a számára legjobb megoldás megtalálására. Végül egy idézet Feldmár Andrástól:

"Az a dolgom, hogy elfogadjam a Másik határtalan, felmérhetetlen másságát, ahogy a maga tempója szerint megmutatkozik előttem."

(részlet a LESZ hírleveléből)

Emberi Találkozások

A budapesti Református Telefon-lelkigondozós már skype-on is hívható - mondja Révész Jánosné missziós lelkész, szupervizor, a szolgálat skyperészlegének vezetője. - Ez viszonylag új formája a szolgálatnak, de egyre több hívást kapunk innen is. Segítségével a fiatalabbakat is elérjük. Sokszor itt chatelünk, de mindenkit inkább arra buzdítunk, hogy hívjon bennünket, egész más ugyanis a leírt és a kimondott szó, és mi magunk szóbeli segítségre vagyunk kiképezve. Huszonkét éve végzem ezt a munkát, és ennyi év távlatából azt mondhatom, hogy minden korszaknak megvan a maga jellegzetes problémái. Manapság nagyon megszaporodtak a munkanélküliség miatti hívások, és sokan telefonálnak azért, mert magányosak. Ez utóbbi szinte minden korosztályt érint. De számtalan más probléma is megjelenhet a gyerekneveléstől kezdve a házassági krízisekig bármi. Az önkénteseink fel vannak készítve arra, hogy mindenkinek a legmegfelelőbb szakembert ajánlhassák, hogy ha sikerült valakit átlendíteni a holtponton, a legjobb helyre kerülhessen Szupervizorként én még azt is vállaltam, hogy a többi önkéntest segítem abban, hogy képes legyen feldolgozni a telefonban hallottakat. Nagyon megszerettem ezt a munkát, mert ezek a telefonos beszélgetések igazi emberi találkozásokra adnak alkalmat. Abból a sok szeretetből, amit én kaptam az Úristentől, ilyenkor oda tudok adni valamennyit azoknak, akiknek erre szükségük van és ez számomra is nagyon jó érzés. Az ember kiüresedik, ha csak önmagáért él. A legkevésbé sem várok ezért hálát. Ami ehhez töltést ad, az maga a szeretet. Bár előfordul olykor, hogy megköszönik a segítséget, de nem ez a legjobb érzés, hanem az igazán emberi beszélgetés, ami ilyenkor kialakul.

Nők Lapja: 2012. november 14.
Részlet Rist Lilla: Lelki útitársak című cikkéből

A másodhegedüsök

Telefon-lelkigondozás. A magány, a munkanélküliség és az eladósodás miatt keresik legtöbben a református lelkigondozás szakembereit. A hideg, borús idő beköszöntével még inkább megszaporodnak a hívások a telefonos és skype-os lelkigondozóknál.

"Az élet forgatagában, nyüzsgésében ritkán adódik lehetőség hosszabb elcsendesedésre, megállásra"

- mondja Révész Jánosné. A telefonos és skype-os lelkigondozás missziós lelkésze azt tapaszalja, hogy november elseje, az eltávozottakról való megemlékezés időszaka az, amikor sokan átgondolják az életük célját, vagy elgondolkodnak az élet értelmén. Sokan telefonálnak, akik úgy érzik, hogy életük útvesztőbe jutott. Advent van, ebben az időszakban is sokan megállnak, ha rövid időre is, és ez a fajta elcsendesedés felszínre hozhat elfojtott fájdalmakat és érzelmeket is.

,,Mégis áldott pillanatok ezek, amikor az Úristen előtt önellenőrzést végzünk, hogy vajon jó irányba megy-e az életünk. Gyakran előfordul, hogy a válasz: nem. Ilyenkor új utakat kell keresnünk"

- fogalmaz Révész Jánosné.

Ha a családfőnek menni kell
A lelkigondozó szolgálatnál dolgozó önkéntesek tapasztalatai szerint napjaink legaktuálisabb gondja a munkanélküliség, illetve a hitelek miatti eladósodás.

?Súlyos életkrízishez vezet, amikor az anyagi gondokkal küszködő, kölcsönökkel terhelt családok változtatni kényszerülnek. A családfő gyakran külföldön, akár a tengeren túl vállal munkát, hogy adósságaikat kinyöghessék. Több ilyen családdal is kapcsolatba kerültem, ahol a férfinak menni kellett, hogy ne veszítsék el a fedelet a fejtik felől. A családfő távolsága nagyon nehéz élethelyzet: az apa hónapokon át nem látja a gyerekeit, nem találkozik a feleségével, és sokszor válságba sodródnak a házasságok is. A krízis anyagi okok miatt gyűrűzik be a családba.''

Száz százalék munka

"A munkakeresés időszaka is sok gonddal terhelt, és nemcsak a pénzügyi nehézségek miatt"

- mondja a lelkipásztor. Vannak olyan esetek is, amikor az emberek későn jönnek rá, hogy nem jó szakmát tanultak, nem szeretik, amit csinálnak, máshoz értenek, de valami miatt nem tudnak váltani.

"A mai kor százszázalékos befektetést igényel a munkahelyen. Ha valaki nem tudja ezt teljesíteni, könnyen a fejéhez vágják, hogy van helyetted száz másik. Nehéz helyzet, amikor valaki az élete közepén jön rá, hogy nem azt tanulta, amihez szíve szerint kedve vagy tehetsége volna."

Helykeresés
A magányosság évek óta a legsúlyosabb probléma. A legtöbb ember ezzel a gonddal keresi meg a szolgálatot. A beszélgetést természetesen nem azzal kezdik a hívók, hogy magányos vagyok, de néhány percen belül kiderül, hogy ez húzódik meg a problémák mögött.

"Sokan nem tudják senkivel megosztani örömüket, bánatukat, esetleg kiszakadtak a közösségikből, de olyanok is vannak, akiknek soha nem voltak közösségi kapcsolataik. Nem könnyű olyan közösséget találni, ahová egyszerűen bekapcsolódhatnak a magányos emberek, de országszerte sok jó, befogadó gyülekezetet találunk. Fontos, hogy mindenki találja meg a helyét a saját korosztályában."

A lelkigondozó szolgálat sem társat, sem munkát, sem pénzt nem tud adni, de a munkatársak odaállnak a bajba jutott ember mellé.

"Fotó: dr. Révész Jánosnéott vagyunk, és kísérjük, mint egy másodhegedűs. Megerősítjük a telefonálót a személyiségében. Segítünk neki abban, hogy legyen ereje és kedve új utakat keresni, és találjon örömöt az életében. A hozzánk forduló pillanatnyi krízisben van, ezt kell áthidalnunk. A kulcsszó a most. Most ez a pillanatnyi helyzet, most úgy érzi, hogy elakadt, de azt hangsúlyozzuk, hogy ez az állapot változni fog. Ablakot nyitunk, és igyekszünk megmutatni, hogy bármilyen nehézhelyzetből van kiírt. A telefonáló nincs egyedül a gondjával, amivel hozzánk fordult. Nem felülről szólunk a telefonálókhoz, hiszen mi is nyomorult, szenvedő emberek vagyunk, akik szintén gondokkal birkózunk, de Isten segítségével találunk kiutat. Szívesen beszélünk arról, hogy a mi életünkben a hit hogyan segít minket. Az Istenhez ragaszkodás új távlatot ad az életnek. Kimondjuk, hogy Isten tud segíteni, és nem hagyja magára a szenvedő embert."

Ne szenteskedj!
A segítőknek gyakran a fejükhöz vágják, hogy ne jöjjenek a "szenteskedő dumával".

"Ilyenkor nem erőltetjük a dolgot. Akkor beszélünk erről, amikor ennek a megfelelő helye és ideje van. Számunkra azonban ez nem szenteskedés, hanem valóság. Ha mégis ezt mondják, nem sértődünk meg érte, hanem segítünk, és megpróbálunk emberként a bajbajutott mellen állni." "Karácsony közeledtével fontos, hogy senki ne maradjon egyedül, és aki magányos, keressen magának közösséget"

- tanácsolja a szakember.

"A gyülekezetek olyanok, mint egy nagycsalád, ahol fontos a másik ember, és mindig van, aki megkérdezi, hogy van, hogy ünnepel. Kívánom azt is, hogy Jézus ne mint baba vagy Jézuska kerüljön a középpontba, hanem megváltó Úrként, hiszen a baba sem marad gyermek. Jézus az életét adta értünk, és fontos, hogy vele találkozzunk, mert ő szenteli majd meg mindannyiunk ünnepét."

Reformátusok Lapja, 2012. december 9.
FEKETE ZSUZSA www.parokia.hu

Megelőzhető a gyermekkori öngyilkosság

Az utóbbi hónapokban nem egy fiatalkori öngyilkosságról szóló hír sokkolta a közvéleményt. Néhány hete egy 12 éves diák akasztotta fel magát, az ok állítólag a rossz tanulmányi eredménye volt. Sófi Gyula igazságügyi gyermekpszichiáter szerint a szuicid hajlam örökölhető. A szakember elmondta, egy hétvége alatt a Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályára a kezeltek 25-30 százaléka öngyilkossági kísérlet miatt érkezik. A debreceni Szent József Gimnáziumban, ahol nemrégiben egy fiú és egy lány vetett véget életének, most speciális terápiával segítik a feldolgozást, ezzel próbálják megakadályozni az öngyilkossági hullám elindulását.

Tíz- és húszéves kor között a leggyakoribb a pszichiátriai betegségek kialakulása, mégis hazánkban mindössze négy elkülönült gyermekpszichiátriai osztály működik: Budapesten a Vadaskert Alapítványnál és a Heim Pál Gyermekkórházban, Szegeden a gyermekklinikán és Debrecenben a megyei kórházban – mondta lapunknak Sófi Gyula, a Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályának főorvosa, igazságügyi gyermekpszichiáter. A szakértő, akinek véleményét több, közelmúltbeli gyermeköngyilkosság esetében is kikérték, drámai adattal kezdte beszélgetésünket: a budapesti kórházban egyetlen hétvégén a fekvőbeteg-részleg 25-30 százalékát öngyilkossági kísérlet miatt kezelt betegek teszik ki. Nekik, a túlélőknek igyekeznek a legjobb ellátást nyújtani, a fiataloknál azonnali, intenzív pszichiátriai kezelést kezdenek, és a szülők mellett az érintett iskolát is bevonják, hogy minél gyorsabban kiderüljön, mi volt az oka a kísérletnek. Az öngyilkossági hajlam a főorvos szerint örökölhető, vagyis míg a különböző viselkedési mintákat a szocializáció során sajátítják el a gyerekek, addig a szuicid hajlam a gének által továbbadható.

– Az, hogy egy gyermeknek vagy felnőttnek a kudarcok inspirálóak vagy megsemmisítő erejűek, nagyban függ attól, hogy milyen családból származnak, milyen viselkedési mintákat visznek tovább – mondta Sófi Gyula. A fiatalkori öngyilkosság okai között szerinte leginkább a családok szétesése vagy a családon belüli konfliktusok, az életvitel problémái és a kortársak közötti viták szerepelnek. – A gyermekek magukrahagyatottsága komoly problémákat teremthet, és ebben nagyon nagy felelőssége van a szülőnek. A gyermek ugyanis még nem rendelkezik azokkal a megküzdési stratégiákkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hatékonyan kezelje a mindennapok sérelmeit, feszültségeit. Egy magára hagyott gyermek csak a saját módszereivel tud ezzel megbirkózni, ilyen a befelé fordulás, depresszió, elzárkózás, de az is előfordulhat, hogy agresszív, támadó lesz. Minden esetben figyelni kell a kisebb változásokra is, mert azok utalhatnak arra, hogy valaki nem tud megbirkózni az adott szituációval. Ilyenek az étkezési zavarok, az alvási nehézségek, de még az is, ha változik a gyermek kedvenc időtöltése – fejtette ki a szakember.

Arra a kérdésre, hogy hazánkban hány olyan 18 év alatti gyermek, kamasz él, akinek szüksége lenne valamilyen pszichiátriai kezelésre, de nem jut el a megfelelő intézménybe, Sófi Gyula úgy válaszolt: nem létezik pontos adat, de az biztos, hogy arányaiban nincs több beteg, mint Európa más országaiban. Viszont nálunk a fekvőbeteg- ellátó helyekre jutó kezelések száma kiemelkedően magas, ennek oka, hogy kevés gyermekpszichiáter dolgozik az országban, és az ellátókapacitás is gyenge. A szakember szerint az utóbbi harminc évben egyre gyakoribb jelenség a gyerekek agresszív viselkedése, és erre csak ráerősített az internet megjelenése és a közösségi oldalak térhódítása, amely utat tör a virtuális zaklatásnak is. – A YouTube a verbális és a fizikai agresszivitásnak is teret ad, és a Facebook is egészen újfajta „borzalmakat” teremt – mondta a főorvos, aki szemtől szembeni és online zaklatás miatt is kezelt gyerekeket. Azoknak a gyermekeknek, akiknek barátjuk, osztálytársuk öngyilkosságot kísérelt meg vagy követett el, a szakértő szerint nagyon fontos az azonnali pszichológiai segítség. A terápiás foglalkozásokon a fiatalok kibeszélhetik a gondolataikat, érzéseiket, és megtanulhatják, hogyan dolgozható fel egy ilyen trauma.

A Központi Statisztikai Hivatal lapunkhoz eljuttatott adataiból kiderült, a befejezett fiatalkori öngyilkosságok száma az elmúlt 30 évben jelentősen csökkent. Míg 1980-ben a 7–14 évesek között 34-en vetettek véget életüknek önkezükkel, addig ez a szám 1990-ben 25, 2000-ben 11, a legfrissebb, 2014-es adatok szerint pedig mindössze 2. Az adatok a 15–19 éves fiatalok között is javuló tendenciát mutatnak: 1980-ban 81, 1990-ben 77, míg 2000-ben 46 kamasz lett öngyilkos. A szám 2014-ben feleződött, akkor 23 ilyen esetet regisztráltak. Bár a csökkenés mindenféleképpen pozitív folyamatra enged következtetni, nem vigasztalhatja azokat a családokat, akiknél bekövetkezett a tragédia.

Tavaly novemberben egy fiú, majd januárban egy lány vetett véget az életének Debrecenben. Mindketten a Szent József Gimnázium tanulói voltak, lapértesülések szerint közel álltak egymáshoz. Az iskola igazgatója, Bódis Zoltán lapunk megkeresésére elmondta: iskolapszichológus segítségével igyekeznek segíteni a diákoknak, hogy feldolgozzák a tragédiákat, jelenleg egy öngyilkosságokkal kapcsolatos kríziskezelésre és prevencióra specializálódott szakember is segíti a munkát. – Berényi András, a Forrás Lelki Segítők Egyesülete elnöke egy konkrét programot dolgozott ki az intézmény pedagógiai programjához illeszkedően Figyeljünk egymásra! címmel, fenntartói különfinanszírozással – közölte az igazgató. Mint kifejtette, a fiú tavaly november 14-én követett el öngyilkosságot; két nappal később az intézményben igazgatói óra és iskolapszichológusi gyászterápia is zajlott, hogy minél hamarabb segítséget nyújtsanak a diákoknak. – November végére, december elejére rendeződni látszódott a dolog, a diákok decembertől már nem igényeltek külön foglalkozást, megfogalmazásuk szerint szerettek volna túllépni a társuk elvesztése miatt érzett fájdalmon – mondta Bódis Zoltán. A szörnyű tragédia okozta sokk azonban nem ért véget. Január 19-én ugyanazon osztály egyik lány tanulója vetett véget életének, sajtóértesülések szerint nem tudta feldolgozni a fiú elvesztését. Az igazgató erről úgy nyilatkozott: a tragikus esemény után már egy specialistákból álló munkacsapat – rendőrségi szakember, pszichológus, családsegítő – intenzív kríziskezeléssel segítette a helyi munkatársakat. Kiemelte azt is, az érintett osztályban azóta egy összesen 30 órás, heti 2 alkalommal zajló feldolgozó mentálhigiénés program működik a külsős munkatársak vezetésével, emellett az iskolapszichológus egyéni terápiát folytat. – Különösen fontos a pedagógusok jelzőrendszeri, illetve az intézményi lelki vezető szerepe, ugyanis ez a két eset mélyen megrázta a pedagógus kollégákat is, számukra is elsődleges fontosságú volt a lelki támasz, hogy a diákoknak már támogató-segítő szerepben mutatkozzon – emelte ki Bódis Zoltán. Az intézményvezető elmondta: a második eset alapvetően változtatta meg a helyzetet. A korábban nem ismert internetes tartalmakról a diákok már rendszeresen jeleznek. – Így látókörünkbe kerültek azok a diákok, akik további segítséget, támogatást igényelnek – fűzte hozzá az igazgató.

Debrecentől nem messze, Hajdúszováton február végén történt tragédia. Egy 12 éves kisdiák akasztotta fel magát, a Blikk információi szerint az ok a rossz bizonyítványa volt, amelyről a fiú búcsúlevelében is említést tett. A gyerek tette sokkolta a közösséget, a hírek szerint nem voltak előjelek, amelyekből a tragédiára lehetett volna következtetni. A hatodik osztályos fiút a testvére találta meg, már nem lehetett rajta segíteni.

Ezek a közelmúltban történt esetek arra hívják fel a figyelmet, hogy bár az utóbbi harminc évben kevesebb a befejezett öngyilkosság, a szakértői véleményekből kitűnik: gyakran csak a gyors beavatkozásnak köszönhető, hogy sikerül egy életet megmenteni. A tragédia megakadályozásában kulcsszerepük van a szülőknek és a pedagógusoknak, és gyanú esetén érdemes szakemberhez fordulni.

Kuslits Szonja,MNO

Öngyilkosság helyett válaszd az életet!

Tömegek számára nehezedik az élet. Húsz évvel ezelőtt a mi országunk vezette az öngyilkossági statisztikákat. Ma is naponta 7 személy követ el befejezett öngyilkosságot, az öngyilkossági kísérletek száma: 42-45 eset naponta. Az öngyilkosságok 70%-át férfiak követik el, a nők öngyilkossági hajlandósága csökkenést mutat.

Sokan nem szeretik hallani, de tény, hogy a magyarok öngyilkossági hajlama magas, kicsiny kis országunkon belül ez még egyenetlen területi eloszlást is mutat, mert az Alföldön élő emberek öngyilkossági hajlama kétszer, háromszor nagyobb, mint a nyugati országrész lakossága esetében. Nagy valószínűséggel az öngyilkosságot elkövetőket erőteljesen befolyásolja a gazdasági reménytelenség.

Nagyon sok a statisztikai adat arról, hogy a férfiak gyakrabban követnek el befejezett öngyilkosságot, a nők többször fenyegetőznek vele. A férfiak biztosra mennek, ezért gyakoribb az önakasztás, a nők többnyire enyhébb módszert választanak, itt gyakoribb cél a figyelemfelhívás, mint a valódi öngyilkossági döntés.

Miért lesz valaki öngyilkos?

Az öngyilkosság, mint jelenség, az emberi fajra jellemző speciális és szélsőséges reakcióminta.

A leggyakoribb okok:

Érdemes megjegyezni, hogy a szorongásos betegségben szenvedők harmincszor gyakrabban követnek el öngyilkosságot. Ez azért riasztó adat, mert a szorongásos állapotról panaszkodók száma egyre nő.

Az öngyilkosságot elkövető túlélők elmondásaiból kiderül, hogy az öngyilkosok tulajdonképpen nem meghalni akarnak, hanem másképpen szeretnének élni. És itt van az a pont, ahol szükséges a szemléletváltás ahhoz, hogy a nehézségek, vagy akár a tragédiák esetében megküzdeni akarjunk és ne meghalni.

Hogyan nem gondolkodik az öngyilkosságra készülődő?

Talán mindenki feltette már magának a kérdést, hogy mi az élet értelme, célja, érdemes-e élni? Talán most olyan valaki is olvassa e sorokat, aki gondolatban vagy tettekben is mondott már nemet az életre, amiből aztán valamilyen okból mégis igen lett.

Közös bennünk a halál gondolata. A különbség az, hogy az egyikünk tudomásul veszi, hogy egyszer majd elkövetkezik a halálunk ideje, de addig az életünkkel vagyunk elfoglalva. A hídon akkor kell átmenni, amikor odaértünk, meghalni is akkor kellene, amikor eljött az ideje.

Aki öngyilkosságra készül, az hívja a halált, sőt az életének-halálának a kérdésében bíró akar lenni. Sőt egy egész bíróság, mert ő akar lenni önmaga ügyésze és védőügyvédje is. Aki öngyilkosságon gondolkodik, bele sem gondol, mire vállalkozik. Önmaga vádlója és védője is egyben, pedig nem véletlen, hogy a bíróságon is két jogász harcol egymással az igazságért, az ügyész és az ügyvéd. Az öngyilkosságra készülő önmaga bírája, amikor meghozza a saját halálos ítéletét, és önmaga hóhéra is, amikor végrehajtja azt. És egyben ő a kivégzett is.

Gyanítom, hogy aki öngyilkosságra készül, mindezt nem gondolja végig. S talán az elkövetés előtt közvetlenül már nincs is abban az állapotban, hogy gondolkodjon. Ezért volna jó, ha abban az állapotban, amikor éppen itt ül és olvassa ezeket a sorokat, megfogadná, hogy amikor a lelkiállapota olyan, hogy hívja a halált, akkor vár egy kicsit. Aki vár, az nem veszít semmit. Várjon mindenképpen legalább még egy napot. Még egy éjszakát. És közben mindenképpen olvasson tovább, és ha teheti, beszéljen valakivel… Mert visszanyerheti az életkedvét, igent mondhat az életre.

Gondolkodjunk együtt az öngyilkosságról

Ha az önpusztító szándék titkát hordozod a szívedben és az elmédben, kérlek gondolkodjunk együtt. Együtt érzek veled, és érzem a mélységes bánatodat. De ha már találkoztunk, beszélgessünk. Van valami, ami összeköt minket: te is ember vagy és ember vagyok én is.

Azt mondod: Nincs értelme az életemnek!

Azt kérdezem: Van értelme a halálodnak?

Gondolkodj el:

Gondolkodj tovább:

Nincs olyan ember a földön, aki még sosem érezte, hogy ne akarna álomba merülni a gondjai, kínzó érzései, anyagi szenvedése, félelmei, megalázottsága, kiúttalansága elől. Álomba, vagy örök álomba merülni? Ez a nagy kérdés. Ha az a válaszod, hogy örök álomba, akkor elgyöngült benned az életösztön.

Amikor billeg benned az igen és a nem, a döntésben legyen benne az egész személyiséged. Az az állapotod is, amely a kételyeket, a szomorúságot, a lemondást, a depressziót, az álmatlan éjszakákat okozza, és az az állapotod is, ami a szíved szeretetére, a boldogságban eltöltött, meghitt órákra, a sikereidre, a harmóniára, a nagy nevetésekre emlékeztet.

Minden élettörténet egy regény, és minden ember a saját történetének a hőse. Kérlek te se legyél áldozat, inkább legyél egy átmenetileg nehéz életszakasz igazi hőse.


Partnerek

ILG logo RMK logo GYI logo LESZ logo Reformátusok Lapja Confessio logója Vario logo

A szív útja

Az isteni szeretet a leggyorsabb út, amelyen a Legfelsőbbet megvalósíthatjuk. Az értelem szerepe lejárt. A világ most a szív gazdagsága után sír, ami maga a szeretet. Ha a szív útját követjük, meglátjuk, hogy a szív mélyén ott lakik a lélek. Igaz a lélek fénye áthatja az egész testet, de van egy sajátos hely, ahol a lélek idejének nagy részét tölti, ez pedig a szív. A spirituális szív a mellkas közepén helyezkedik el. Ha szabad bejárást szeretnénk lelkünkhöz, figyelmünket, koncentrációnkat a szívre kell összpontosítanunk. Ez a tiszta szeretet és egység központja. A spirituális szívhez imádsággal és koncentrációval juthatsz el. Ha ezt el akarod érni, mindennap koncentrálnod kell néhány percet a szívre és sehova máshova. Azt kell érezned, hogy nincs fejed, nincs lábad, nincs kezed, csak szíved van. Ha elmédben maradsz, az élet olyannak tűnhet, mint egy száraz fadarab. De amikor a szívben vagy, az életet a tiszta szeretet és üdvösség tengerévé változtathatod. Ha a tudatodat képes vagy a szívben tartani, fokozatosan megtapasztalod a spontán egységérzést. Ha megműveled a szív spirituális talaját, meglátod, ott Isten iránti önkéntelen szeretet, és Isten teremtésével érzett önkéntelen egység fog növekedni.

Dr Peter Masters:
Vannak-e pletykák köztünk

Mit lehet tanulni a magyar reformátusoktól?

Bármennyire különbözik is Magyarország és Dél-Korea, akad közös pont: a kereszténység. A magyar reformátusok és a koreai presbiteriánusok együttműködése egyre változatosabb formákat ölt.

Koreában amerikai misszionáriusok terjesztették el a kereszténységet a XIX. század végén. A szétszakított ország déli részén a relatív többség nem tartozik egyik felekezethez sem, míg a vallásosak körében az „őshonos" buddhizmus lassan kisebbségbe szorul. Dél-Korea ötvenmilliós lakosságának mintegy 25-30 százaléka keresztény, jelentős részük a kálvini tanításokat követi: presbiteriánus, magyar szóhasználattal református - vázolja Ódor Balázs, a Magyarországi Református Egyház zsinati hivatalának külügyi irodavezetője a magyar-koreai kapcsolatok hátterét. Mindebből az is következik - folytatja -, hogy Dél-Koreában él a világ egyik legnépesebb református közössége. Gigantikus méretű gyülekezetek léteznek, néhol négy-ötezren járnak rendszeresen istentiszteletekre. Igaz, az egységet nem sikerült megőrizniük: a konzervatívnak számító PCK (Koreai Presbiteriánus Egyház) hárommillió aktív tagot számlál, a nyitottabb, liberálisabb szellemiségű PROK (Koreai Köztársaság Presbiteriánus Egyháza) mintegy 400 ezret. A magyarok mindkét egyházzal jó viszonyt ápolnak. Koreában gyűjtést hirdettek a Hajdú-Bihar megyei Hoszszúpályiban létrehozott református roma missziós központ, vagy például a Biblia éve alkalmából szervezett rendezvények támogatására. Összességében több tízezer dolláros segítséget nyújtottak. A mind szorosabb együttműködés lényege ugyanakkor nem az anyagiakban érhető tetten - hangsúlyozza Ódor Balázs. A PROK budapesti irodájának munkatársa előadásokat - pontosabban: vezetői és személyiségfejlesztői tréningeket - tart a Károli egyetemen, a magyar reformátusok képviselői egyre gyakoribb vendégek Dél-Koreában. A közeljövőben várhatóan koreai fiatalok érkeznek hozzánk, hogy önkéntes munkával járuljanak hozzá egy-egy református intézmény felújításához. A koreaiak tervei között szerepel egy egészségügyi program beindítása, amely ingyenes orvosi szolgálatot nyújt némelyik szegény kelet-magyarországi térségben. Bár a protestantizmust a puritánság jellemzi, a koreai gondolkodásmód szerint Isten jelenlétének egyik bizonyítéka a létszámbeli növekedés és az anyagiakban is megnyilvánuló gyarapodás. A fejlődés azonban egy idő után óhatatlanul megtorpan, ami könnyen belső válsághoz és szakadáshoz vezethet. A koreai presbiteriánusok a magyar reformátusok példáján keresztül megtapasztalhatják, hogy az egyház folyamatos növekedés nélkül is betöltheti küldetését a társadalomban - érzékelteti a külügyi hivatalvezető, mit tanulhatnak a koreai keresztények a több évszázados hagyományal bíró magyar reformátusságtól. Mostanában persze a koreaiak nem a kontinenseken átívelő keresztény kapcsolatok, hanem a kommunista észak és a kapitalista dél katonai konfliktusa miatt szerepelnek a hírekben. A dél-koreai presbiteriánusok aláírás-gyűjtési kampányba kezdtek egy békeszerződés megszületése érdekében, csatlakozásra és szolidaritásra kérve a hazai reformátusokat is. Ódor Balázs elmondása szerint még nincs hivatalos döntés arról, hogy a magyarországi reformátusok beszállnak-e az aláírásgyűjtésbe, anynyi viszont biztos: az Egyházak Világtanácsában és más nemzetközi fórumokon mindent elkövetnek, hogy hozzájáruljanak a háborús feszültség csökkentéséhez.

Czene Gábor

A református böjtről

A református hitben túlságosan háttérbe szorul a böjt, pedig szinte minden világvallásban megtalálható ennek valamilyen formája. Még a legtöbb református ember is tévesen hiszi, hogy a református hit követőknek nem szükséges böjtölni.

Ha figyelmesen tanulmányozzuk a Biblia böjtről szóló tanítását, azt láthatjuk, hogy a böjtnek mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben fontos szerepe van a bibliai ember hitéletében, sőt szinte minden világvallásban megtalálható a böjt valamilyen formája. Ehhez képest a református hitben talán túlságosan is háttérbe szorult.

A református böjt

Más felekezetek gyakran alábecsülik a református vallás hitelességét, mert amellett, hogy nem vetnek keresztet, nincsenek képek a templomaikban, azt is szemükre hányják, hogy milyen könnyen akarnak a Mennyországba jutni, még böjtölniük sem kell. A legtöbb református ember is ugyanezt a téves meglátást vallja, pedig nem igaz, hogy a reformátusoknak nem kell böjtölni. Számukra a "nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami a szájon kijön" - tanítás a leginkább irányadó, de azért azt jó ha tudjuk, a böjtről nem csak ennyit tanít a Biblia. Ugyan a böjt háttérbe szorult a református tanításban, ritkán és viszonylag könnyen böjtölnek, nem szabad viszont azt hinnünk, hogy a református vallás tiltja a böjtöt. Nem írja elő, de nem is tiltja. A református hitben fontos a hívők lelki szabadsága! Ez a vallás azért nem írja elő meghatározott napokra, ünnepekre, esetekre, mert nem volna előnyös, ha üres vallási előírásból böjtölnének, nem pedig szívből és lélekből. Szabad a református embernek böjtölni, de böjtjükből ne hiányozzék az imádság, igeolvasás és a megjobbulás, mert különben csak fogyókúra, vagy a test méregtelenítése lesz nem pedig böjt.

Hogyan böjtöljön a református ember?

Nem muszáj a legszigorúbb böjtöt választani a lényeg, hogy céltudatosan, szívből, hittel tegyék. Elég, ha az állati eredetű ételektől tartózkodnak, nem kell aszkézisbe menő koplalást vállalniuk. Zöldséget és gyümölcsöt szabad fogyasztani, Dániel és barátai is így böjtöltek. Vigyázzanak, nem minden ami növényi eredetű megengedett, szigorúan tilos szeszes itallal megfertőzni a böjtöt.

Mikor böjtöljön a református ember?

Amikor lelkileg szükségét érzi. A böjt segít az Istenkeresésben, elmélyül az imádság, megnyílik a szív, megvilágosodik az elme, megtanul mindent másképpen látni. Szabad böjtölni, ha bűnbánattal esedezik Isten előtt. Böjtölhet, ha megpróbáltatás előtt áll, és kéri Isten segítségét. Böjtölhet gyógyulásért, vagy ha nagyon szeretné, hogy valamit megadjon az Isten. Nem a dátum, nem az óra a fontos, hanem a lelkület. Előnyös a pénteki böjt, mert az Krisztus kereszthalálára emlékeztet. A református ember nappal böjtöljön! Böjtölni kell Nagypénteken, de az esztendő többi péntekjén is bátran gondolhatnak arra, hogy Krisztus meghalt értünk, hogy megváltsa életünket. Az előttünk álló böjti időszak áldott felkészülési lehetőség, hogy a húsvéti ünnepkörben elhangzó üzenetnek helyet készítsünk a szívünkben. Ahogy az Advent lelki felkészülés a Karácsonyra, úgy a Böjtfő utáni hat hétben is közelebb kerülhetünk Krisztushoz, hogy megértsük Nagypénteken értünk szenvedett, Húsvétkor pedig nekünk hirdettetik a feltámadás öröme.

FELTÁMADÁS

Te világosságul támadtál fel, Urunk,
Hogy ne maradjunk sötétségben,
Sőt mi is feltámadjunk Fényedre…

Te dicsőségesen támadtál fel,
Angyalok és főangyalok
Dicséretmondása közben,
Akik helyettünk is dicsőítettek Téged.

Te nem alszol, nem szenderegsz
Most sem,
Nehogy végleg elaludjunk.

Ébressz hát fel minket
A Te életedre,
Tölts be fényeddel minket,
Így tartva ébren lelkünket,
Dicsőítésedre készen újra és újra.