Karácsony az év gyönyörű időszaka

A Karácsony az év gyönyörű időszaka – Krisztus születésének az ünnepe. Az egyik módja az ünneplésnek az, hogy megajándékozzuk egymást. Azonban, olyan társadalomban élünk, ahol minél elfoglaltabb valaki, annál több tapsot kap.

Így nagyon könnyen elmerülhetünk a vásárlásban, a teendőkben, egyszóval a "karácsonyi bizniszben". És mire eljön a nagy nap, egyszerűen már nem is tudjuk élvezni.

KarácsonyDe mi miért ne csinálnánk jobban? Tudjuk, hogy a teljes öröm nem az ajándékokban, hanem Isten jelenlétében van: "teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon" (Zsoltárok 16:11). Ebben rejlik a Karácsony varázsa, ami megelevenít minket!... Tehát lassíts le, csendesedj el, és szakíts időt arra, hogy megmártózz Isten jelenlétében.

Igen, lesznek majd problémák és emberek, akik frusztrálnak, vagy csalódást okoznak. Azonban a rosszat a jóval tudod ellensúlyozni, ha minőségi időt töltesz Istennel és átadod magad az ünnepi időszak örömeinek.

Ha úgy érzed, hogy túl nagy rajtad a nyomás, próbálj ki néhányat ezek közül az egyszerű "receptek" közül, hogy az ünnepi időszak kevesebb stresszt és több örömet tartogasson.

1.Végy egy mély lélegezetet.
"Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet." (Jób 33:4)

2.Olvass valami bátorítót.
"Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek." (Példabeszédek 4:20-22)

3.Hallgass dicsőítő zenét.
"Imádjátok az Urat örömmel; vidám dalokkal járuljatok elé." (Zsoltárok 100:2, angolból fordítva)

4.Időben feküdj le.
"Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget." (Zsoltárok 127:2)

5.Tölts időt egy közeli baráttal.
"Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Galata 6:2)

6.Egyél finom, tápláló ételeket.
"Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek." (3 János 1:2)

7.Írd le az aggodalmaidat… majd dobd el őket.
"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." (1 Péter 5:7)

8.Készíts egy listát azokról a dolgokról, amikért hálás vagy.
"mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (1 Tesszalonika 5:18)

9.Tölts időt a szabadban.
"Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny." (Zsoltárok 19:2)

10.Légy játékos és nevess sokat!
"A vidám szív a legjobb orvosság…" (Példabeszédek 17:22)

Joyce Meyer

Bátorító hang az éjszakában

„Mindig örömmel jövök, szeretem a hívóimat, sokszor imádkozom értük” – mondja a református telefonos-lelkigondozó szolgálat (TLG) egyik önkéntese. Szakképzett, empatikus emberek várják karácsonykor is, hogy hangjukba kapaszkodjanak, akik magányosak vagy válságba jutott az életük.

„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige – idézte a november 12-i zsinati ülésen Bölcskei Gusztáv a Példabeszédek könyve 25. részének 11. versét. – De vajon van-e valaki, aki tud bármit mondani azok számára, akiknek élete krízisben van, akik félelmek, szorongások között élik napjaikat, vagy egyszerűen csak boldogtalanok?” A ’70-es, ’80-as években Magyarország nemcsak a felnőtt, de a 14 éven aluli lakosság körében is világelső volt az öngyilkosságok terén. Ugyanakkor alig volt olyan fórum, ahová az emberek lelki problémáikkal fordulhattak volna. „Istennek hála, hogy református egyházunkban voltak olyan elkötelezett szolgatársaink, akik nem maradtak tétlenek ebben a helyzetben. Istentől kapott elhívással és a felismert felelősséggel elkezdtek cselekedni” – mondta a Zsinat lelkészi elnöke az immár harminc éve működő református telefon-lelkigondozó szolgálatról.

Kinyújtott kéz

1984. szeptember 1-én, a Budapest Kálvin téri gyülekezet irodahelyiségében szólalt meg először a mondat: „Halló, áldás békesség! Itt a Református Telefon-lelkigondozás.” P. Tóth Béla református lelkész javasolta az 1981-es debreceni Országos Diakóniai Konferencián, hogy indítsanak országos református telefon-lelkigondozói szolgálatot, mint amely eszköz tud lenni egyházunk kezében az alkoholizmus, a szenvedélybetegségek, a válások és az öngyilkosságok megelőzésére.

A szentendrei lelkészt a riasztó statisztikák mellett egy szomorú eset is motiválta: 1980 táján hallgatta a rádió egyik éjszakai műsorát, melyben a zenék között betelefonálhattak a hallgatók. Egy asszony gyötrődve hívta fel a műsort, és név nélkül, kínlódva elmondta, hogy boldog házasságban él, de nagy bajban van, mert a férje mellett egy másik férfival is titkos kapcsolatot tart. A műsorvezető rákérdezett:

−      Boldog mind a kettővel?

−      Igen, ő mindkettőt szereti, csakhogy...

−      Akkor minden rendben van asszonyom, semmi probléma! − vágta rá a műsorvezető.

A hívó akkor döbbent rá, kivel is beszél – valakivel, aki viccelődik borzalmas helyzetén, „műsort” csinál, és azonnal abba is hagyta a beszélgetést. Élete legsúlyosabb titkát tárta elő, beszélnie kellett valahol, azt is kockáztatva, hogy felismerik a hangját, és egy ilyen emberrel áll szemben.

„Akkor eszembe jutott – így emlékszik P. Tóth Béla −, hogy mi lelkészek a szószékről prédikálunk ugyan, de az emberek többsége be sem jön a templomba és féltett titkaikat rádiós szórakoztató műsorokban kell elmondaniuk. Úgy éreztem, az egyháznak igenis ki kell nyújtania a kezét a bajban lévő emberek felé.”

Gyökössy Endrét, Farkas Józsefet, Cseri Kálmánt, Molnár Miklóst és Szarka Miklóst maga mellé véve megkereste a Dunamelléki Református Egyházkerület akkori püspökét, Tóth Károlyt, hogy kérje egy telefon-lelkigondozói szolgálat indítását. Az emberek csupán tizenkét százalékának volt akkoriban telefonvonala, s a kommunizmus idején nem volt könnyű feladat egy egyházi telefonvonal elindítása, ahol szakmailag is felkészült hívő emberekkel lehet megbeszélni az emberi, családi, hitbeli kérdéseket. Isten azonban megáldotta az elhatározást, s négy évvel később P. Tóth Béla szakmai vezetésével elindulhatott az önkéntes szolgálat, kezdetben heti egy estén, öttől hétig fogadva a segélyhívásokat.

Felkészült önkéntesek a vonal végén

dr. P. Tóth Béla felvágja a jubileumi telefon tortát„Ma már minden nap, 17:00 és 01:00 között várják önkénteseink a hívásokat, négy éve pedig skype-os ügyeletet is tartunk” – mondja Révész Jánosné Abuczki Anikó, aki 1990-től a TLG missziós lelkésze, adminisztratív munkatársa. Az elmúlt három évtized a lassú, de folyamatos bővülésről szólt: a Református Missziói Központ egyik missziói ága lettek, kaptak egy lakást a református egyházból, így saját irodába költözhettek, s az önkéntesi kör bővülésével az ügyeleti idő is megnőtt napi nyolc órára.

Kezdetben kizárólag lelkészek végezték ezt az anonim szolgálatot, mostanra kibővült az önkéntesek köre, már például tanárok, egészségügyi dolgozók, nyugdíjasok is vannak az időről időre változó összetételű csapatban. „A lelkészek nem győzik a sok feladatot, viszont ha nyugdíjba vonulnak, szívesen áldoznak időt erre a szolgálatra” – mondja Révész Jánosné. Egyébként is nagyon nagy az önkéntesek fluktuációja: házasságkötés, költözés miatt szokták abbahagyni a szolgálatot, de tíz év alatt bele is lehet fáradni.

P. Tóth Béla, a TLG-misszió vezetője a ’80-as évek elején Németországban és Angliában tanulmányozta a telefonos szolgálatok működését, hogy az ottani szakmai munkát a magyar viszonyokra alkalmazhassa. Itthon is komoly tanfolyam előzte meg az indulást, s rendszeresek a – segítő szakmákban nélkülözhetetlen – munkatársi találkozók, felvételik, továbbképzések. „A lelkészek eleinte nem értették, miért van szükség a képzésre, hisz egyébként is emberekkel foglalkoztak – meséli Révészné Anikó –, de hamar rájöttek, hogy egész más helyzet telefonon keresztül kétségbeesett idegeneket meghallgatni és tanácsot adni nekik, mint személyesen beszélgetni valakivel, aki tanácsért jön a lelkészi hivatalba.”

Az önkéntesek – Gyökössy Endre szavaival élve – szolgálat előtt „bemosakodnak”, kérik Istent, hogy tudjanak figyelni a hívókra, megtalálni a helyén mondott szavakat. Az ügyeleti idő leteltével ugyanilyen fontos a „kimosakodás” is, mikor leteszik a hallottakat Isten elé, s imádkoznak a segélykérőkért. Egy-egy nehéz élethelyzetet így is napokig hordoznak magukban. „A kiégés ellen sokat segít a hit és segítenek az emberi kapcsolatok – magyarázza a lelkésznő – ezért van az, hogy minden önkéntesünk hívő, gyülekezeti háttérrel rendelkező keresztyén ember.”

A hívó az első

A keresztyéni szeretet mellett a legtöbb segítőt még az empátia, a másokon segíteni akarás és a hála motiválja, mert korábban rajtuk is segítettek mások. „Mindannyiunk életében akadnak olyan pillanatok, mikor úgy érezzük, hogy senkivel nem tudjuk megosztani terheinket, pedig éppen akkor lenne a legnagyobb szükségünk rá. Beszélni problémáinkról, megosztani valakivel érzéseinket, az első lépés a megoldás felé, de nem mindig könnyű megtalálni az erre megfelelő személyt. Ezért vagyunk mi – mondja az egyik önkéntes. – Itt ülünk és várjuk azok hívását, akik elcsüggedtek, elkeseredtek, akiknek barátra van szükségük.”

Nemcsak lelki és kapcsolati válságba jutott emberek telefonálnak, sokan keresik őket lelkiismereti, hitbeli kérdésekkel és a magány elől menekülve is.  Már a beköszönésükre felfigyelnek az emberek, s tudják, hogy hívő emberek hallgatják őket, de ez a bizonyságtétel csak azokban az esetekben kerül előtérbe, ha a másik fél nyitott erre, hisz a beszélgetés során ő a hívó az első Az a cél, hogy őt kimozdítsák kétségbeesett állapotából.

„Szabad-e elválni?” – ez volt a kérdése az egyik hívónak. Mint minden más esetben, az ügyeletes elmondta saját meggyőződését, de nyitva hagyta a kérdést. „Nem szabad ráerőszakolnom álláspontomat, még ha hívő ember, akkor sem, mert minden eset annyira egyedi, s mindenkinek személyesen kell megharcolni Isten előtt a kérdést, hogy hogyan tovább ebben a válságban.” Akit tudnak, azt tovább irányítják a megfelelő helyre: gyülekezetbe, ifjúsági közösségbe, a református házasság- és családsegítő szolgálathoz, a Bethesdába, problémától függően az épp megfelelő misszióhoz. „Egy nagyon kedves, súlyos beteg öreg néni minden este felhívott minket, mert mi voltunk az egyetlen beszélgetőtársai – meséli egy másik önkéntes. – Nagyon megszerettük, de azért bátorítottuk, hogy keresse fel a helyi gyülekezeti közösséget is, ahova aztán el is kezdett járni. Később nagyon hálálkodott.”

Persze nem minden hívás sikertörténet: a komolyabb lelki gondokkal küzdők többségének nincs pénze pszichológusra, a pszichiátriák pedig túlterheltek. A lipótmezei Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása óta sok orvosi eset, pszichés beteg hívja a lelki segélyvonalakat, s nem nagyon tudják hova küldeni őket. Gyakoriak a visszatérő telefonálók, akik abban bíznak, legalább itt meghallgatják őket. Egy jó beszélgetésnek mindenki örül, s megmozgat, ösztönzi a telefonálót, hogy saját sorsa jobbra fordulásában ő maga vegyen részt, keressen megoldást problémáira.

Karácsonykor ugyanúgy ügyelnek, mint máskor, tapasztalataik szerint nem az a legnehezebb időszaka az évnek. Inkább tél végére, a bezártság érzése miatt fogy el az emberek türelme, valamint a halottak napja utáni időszakban telefonálnak sokan. A lelkes önkéntesek azonban nem akarnak kihagyni egy napot sem, mert mint mondják, bármikor jelentkezhet valaki, aki életveszélyben van. A 06-1-201-0011-es számot vagy a „lelkigondozas01” skype-címet felhívva az emberek olyan beszédpartnerre találhatnak, aki valóban komolyan veszi őket, „odahajol hozzájuk”, és ha kell, „együtt szenved” velük, valós segítséget és jó tanácsot adva.

Telefonos lelki elsősegély a világban

A világ első lelki segélyvonalát Harry Warren baptista lelkész indította a 19. század végén az Amerikai Egyesült Államokban. Az első európai telefonos segélyszolgálatot anglikán keresztyének hozták létre 1953-ban Londonban. Önkéntesek ültek a vonal végén, várva a segélyhívásokat. Tíz év alatt hasonló szolgáltatást indítottak Berlinben, Zürichben, Rotterdamban, Oslóban, Brüsszelben és Párizsban is. 1967-ben létrejött a Lelki Elsősegélyszolgálatok Nemzetközi Szövetsége (IFOTES – International Federation of Telefonic Emergency Services). A nemzetközi ernyőszervezetnek tagja a református TLG-t és tucatnyi más magyarországi lelki segélyszolgálatot tömörítő Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) is. Szombatonként déltől éjfélig a református önkéntesek fogadják a LESZ központi, 116-123-as számára érkező hívásokat is.

Feke György, Reformátusok Lapja 2014. december 21-28.

Harminc éves a Telefonlelkigondozás

1984 szeptember 1-én szólalt meg először a mondat:

- Halló, áldás békesség! Itt a Református Telefon-lelkigondozás.

- Isten áldja meg önöket, hogy hozzá kezdtek ehhez! Csak azért telefonálok, hogy elmondjam, imádkozunk a szolgálatukért!

            Egy a legelső hívások közül – aminek azért nagy előzménye volt. Ma, túl a Telefon-lelkigondozásban három évtized alatt lezajlott több mint huszonötezer beszélgetésen jó emlékezni rá.

            Magyarország statisztikái a hetvenes-nyolcvanas években olyan sötétek voltak, ami az öngyilkosságok számát illeti, hogy a legfontosabbakat nem is hozták nyilvánosságra – például azt, hogy nem csak a felnőttek, de a 14 éven aluli öngyilkosságok terén is világelsők vagyunk. Nagyon fájt ez mindenkinek, aki szerette az országot. Hát még, amikor rádiós szórakoztató műsorban azt kellett hallani, hogy emberek legféltettebb titkaikkal, súlyos lelki problémáikkal egy poénokra vadászó show-man segítségét kérik, mert alig van más fórum, ahova ilyesmikkel fordulhatnának….

            Így határoztuk el, hogy megpróbálunk egy telefonvonalat keríteni, ahol beszélni lehet hitbeli, lelkiismereti, emberi, családi problémákról arra szakmailag is felkészült hívő emberekkel. Jómagam elutaztam Németországba és Angliába, hogy tanulmányozzam az ott már évtizedek óta működő ilyen szolgálatokat, és elhoztam képzési anyagaikat, amiket aztán a magyar viszonyokra alkalmaztunk.

            Azt követően megnyertük a dunamelléki református egyházkerület püspökét, támogassa tervünket. A telefonvonal szerzése volt a legnehezebb, hiszen a pártállami időkben hatalmi-stratégiai kérdésként kezelték az állampolgárok egymás közti kommunikációjának ügyét. Éppen a nyolcvanas évek elején látszott ez a maga leplezetlen valóságában, amikor a Szolidaritás megtörésére bevezetett szükségállapot idején egy hétre egyszerűen kikapcsoltak Lengyelországban az összes polgári telefonvonalat. Nálunk a lakosság 12 százalékának volt telefonja, míg a hatalom négy-öt különböző telefonhálózatot működtetetett saját céljaira, s évtizedekig is eltartott a várakozás (sokszor sikertelenül), egy-egy „telefonigénylésre”. Ilyen időkben folyamodtunk egy új, méghozzá egyházi telefonvonalért!

            Isten azonban megáldotta elhatározásunkat. A gondolat felmerülésétől számítva három éven át készülődtünk, lett idejére saját telefonvonalunk és tizenöten fogtunk hozzá a szolgálathoz, amikor elkezdhettük. Olyanok vettek részt első ügyelői közösségünkben, mint dr. Gyökössy Endre, Farkas József, Kovács Bálint, Molnár Miklós, Cseri Kálmán, Ablonczy Kálmán, Végh Tamás, Karsai Eszter és mások. Minden nap délután 5-9-ig ügyeltünk egyenként, beosztás szerint, fogadva a hívásokat először egy budapesti gyülekezet raktár helyiségében, később pedig egy erre a célra rendelkezésünkre bocsátott egy szobás lakásban. (Ma is az a Telefonlelkigondozás otthona.)

            Az eltelt harminc év alatt az élet minden árnyoldalával és örömével találkoztunk. Súlyos lelki krízisektől, erkölcsi problémáktól kezdve a magányosságon át a hitbeli kérdésekig gyakorlatilag mindennel létezhető emberi bajjal szembe kellett néznünk. A leggyakoribb kérdések, amikkel hozzánk fordultak, mindig az emberi kapcsolatok zavarával voltak kapcsolatosak, rögtön ezt követte az alkohol és más szenvedélyek rontása, beleértve a lelki természetű problémákat, félelmeket, gyászt, családi és partner-kapcsolati gondokat. A munkatársi kör 2-3 évenként frissült, cserélődött, feltöltődött a megfáradtak helyére álló új és új személyekkel.

            Kezdettől fogva havonta tartunk szupervíziót, ahol áttekintjük az elmúlt hetekben érkezett hívásokat és előadásokat hallgatunk, imádságban és az ige körül megvizsgáljuk, miben kell viszonyulásainkat, módszereinket korrigálnunk. Évente egyszer egy hétvégére elvonulunk továbbképző alkalomra, lelki elmélyülést és szakmai előre lépést keresve. A szolgálatnak évek óta saját lelkésze is van dr. Révész Jánosné személyében, ő az egyetlen fizetett munkatársunk az adminisztrációs és szervezési ügyek intézésére, országos és szakmai szervezetekkel való kapcsolatunk tartására - egyébként minden ügyelő ingyenesen, szolgálatként végzi munkáját. Munkahelyünk fenntartását a Református Missziói Központ támogatja, de kapunk olykor adományokat a gyülekezetek némelyikétől is, amit ezen a helyen külön is köszönünk.

            Jó visszatekinteni a három évtized munkájára. Az utóbbi huszonöt évben – ezt kevesen tudják - mintegy 30 százalékkal csökkent az öngyilkosságok száma országunkban, s talán az sem lehetetlen, hogy a mi szolgálatunk is benne van az örvendetes változásban. A sok beszélgetés mindenesetre jelzi, hogy szolgálatunk iránt bizalom van nem csak egyháztagok és hívő emberek, de kívülállók részéről is, s mi ezt a megbecsülést igyekszünk erőink szerint a legjobb helytállással viszonozni. A hívókat mindenkor a területileg illetékes gyülekezethez és lelkészi hivatalhoz tanácsoljuk további, személyes kapcsolat-felvételre, akiktől pedig azt kérjük, ne felejtsék el kitenni a valamennyi magyarországi református gyülekezetnek évente megküldött plakátunkat: Telefon-lelkigondozás, 06-1-201-0011, hívható lelki válság esetén, emberi, családi, lelkiismereti, hitbeli kérdések megbeszélésére minden nap 17-01 óráig.

            Négy éve már skype-os ügyeletet is tartunk, amely naponta hívható 21h-01h között, valamint szombatonként déltől éjfélig a Lelki Elsősegély szolgálatok Országos szövetségének hívásait is fogadjuk a 116-123. telefonszámon, maly mobilról is ingyen hívható.                 

Honlapjaink: www.telefon-lelkigondozas.hu és www.skype-lelkigondozas1.hu

 dr. P. Tóth Béla 

TLG-vezető

RÓLUNK, történetünk

"Őrzők, vigyázzatok a strázsán, az élet él és élni akar" (Ady)
A Telefon-lelkigondozás létrejöttének tényével olyan szükségletet kelt fel és/vagy olyan valóságos igényeket, elvárásokat tesz nyilvánvalóvá, amelyek a hívók számára fel nem ismertek, vagy nem tudatosak. Szükséges - mind szakmai, mind etikai vonatkozásban is -, hogy a szolgálat világosan megfogalmazza konkrét célját, lehetőségeit, tevékenységének elméleti és gyakorlati határait, valamint működésének módszereit.

Múltunk

1984. szeptember 1-jén indult a Telefon-lelkigondozás egy budapesti gyülekezet irodahelyiségében. A szolgálat önállóan nem kezdhette volna meg működését, csak egy budapesti gyülekezet kísérleti munkaágaként lehetett próbálkozni bejelentésével, és így - a várakozásokkal ellentétben - engedélyezte is az akkori hatóság. Saját telefonvonalat kértek, amit azért kaptak meg, mert az öngyilkosok mentését tartották legfontosabb feladatuknak. Kezdetben hetente egyszer tartottak ügyeletet, ez később kettőre emelkedett, végül egy önálló egyszobás lakásban mindennaposra bővülhetett a szolgálat.

A lelkisegély-szolgálat működése

Beszélni és együttgondolkodni, odafigyelni a másikra. Nyitottnak lenni sok-sok problémára. Együtt kutatni valami után, amivel lehetséges a folytatás. Hallgatni, ha mély a fájdalom. Az életfontosságú kérdésekben néha önmagaddal is találkozol. Találkozás a másikkal - találkozás önmagunkkal.
"A pásztor a havason a távolban fekete pontot lát közeledni. Azt gondolja, farkas. Amint a pont közeledik, látja, hogy ember, és amint a közelébe ér, felismeri, hogy a barátja."
Mindannyiunk életében akadnak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy senkivel sem tudjuk megosztani terheinket, pedig éppen akkor lenne a legnagyobb szükségünk rá. A reménytelenségnek és magánynak, elhagyatottságnak ez az érzése bármelyikünket elérheti, bárhol is élünk, bármit is csinálunk. Beszélni a problémáinkról, megosztani valakivel érzéseinket - első lépés a megoldásuk felé, de nem mindig könnyű a megfelelő személyt erre megtalálni.
A TLG munkatársai mindennap készek fogadni azoknak a hívásait, akik így éreznek.

Huszonöt éves a Telefon-lelkigondozás (Dr. P. Tóth Béla, TLG-vezető)

Fekete Ágnes riportja Révész Anikóval Elhangzott "A Református Egyház Félórája" c. műsorbam

Jelenünk


Partnerek

ILG logo RMK logo GYI logo LESZ logo Vario logo Szimpatikus tárhely :) Etyeki Református Egyházközség Magyarországi Református Egyház logója Dunamelléki Református Egyházkerület logója Dunántúli Református Egyházkerület logója Tiszáninenni Református Egyházkerület logója Tiszántúli Református Egyházkerület logója Királyhágómelléki Református Egyházkerület logója Kárpátaljai Református Egyházkerület logója Erdélyi Református Egyházkerület logója