"Mint az aranyalma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott Ige"(Példabeszédek könyve 18:13)

"Azt a szót, amely segít neked, nem tudod önmagadtól kimondani"(etióp közmondás)

Lejátszáshoz kattintson a nyilra!

Dupla kattintásra teljes képernyőn is megnézheti!

A labda
Te Gömbölyű, mely két kéz melegét tovább adod, röpülve, untalan,
mint a sajátod; az suhant beléd, mi illanó s a tárgyba súlytalan,

még nem dolog, de már elég dolog, hogy innen, a formákba öltözött
földből a testbe át nem párolog: te röpülés és leesés között

még tétovázó, ami, hogyha száll, mint hogyha vinné ernyedetlenül,
föl, a dobást - s ha hullik és ha áll,

a játszóknak helyet mutat felül
s egyszerre ő lesz a csoport urává, mely átalakul új táncfigurává,
majd várva, vágyva olthatatlanul, a röpte hirtelen elül
s magas kezek mély csészéjébe hull. (Rainer Maria Rilke)

Magány, család és egyéb bajok?

Magány, családi konfliktusok, munkanélküliség, betegség, alkoholizmus – ezek a leggyakoribb gondok, ami miatt tárcsázzák a telefonos lelki elsősegély szolgálatot a segítségkérők. Van olyan hívó is, aki nem szól, csak sír percekig.

Egy átlagos hívás húsz percig tart, de előfordul, hogy akár másfél órán keresztül beszélgetünk a hívó féllel – mondja a református telefonos lelkigondozó szolgálat vezetője. Révész Anikó elárulta azt is, hogy vannak notórius, visszatérő telefonálók, akik hosszú ideig forognak problémáik körül, és úgy tűnik, semmilyen tanács nem hat és nem hoz pozitív változást az életükben.  Azt azonban soha nem tudják pontosan az önkéntes lelkigondozók, hogy valójában mit jelent a vonal túlsó végén ülőnek, hogy meghallgatták. Lehet, hogy éppen az életet.

Az emberek problémáiról szólva Révész Anikó úgy fogalmazott, hogy Magyarországon mások a gondok, mint a kárpátaljai magyarok körében. A közelmúltban indult Kárpátaljai Lelki Elsősegély Telefonszolgálathoz általában az itthonitól eltérő jellegű hívások futnak be. Ukrajnában hatalmas trauma a háború és velejárói, a szegénység, a munkanélküliség és az alkoholizmus. Nagyon sokan az alkoholban lelik meg életük értelmét, vagy úgy érzik, másként nem tudják túlélni, feldolgozni a nehéz mindennapokat. De vannak eltérő vélemények is.
– Egy idős bácsi éppen azt ecsetelte nekem Kárpátalján, hogy a városi emberek is kapnak parcellákat olcsón, így bárki termelhet, ültethet a kertjében, de vannak olyanok, akik inkább csak fekszenek az ágyon és telefonálgatnak.

Kárpátalján éppen a kelet-ukrajnai háborús helyzet miatt vetődött fel a telefonos lelkigondozói szolgálat létrehozása, hiszen nagy bajba jutnak a családok, a férfiak elmennek, nincs munka, felszöktek az árak, a számlák pedig kérlelhetetlenül jönnek. Itthon összesen ötszáz önkéntes fogadja a segélykérő hívásokat tizennyolc szolgálatnál. Erdély és Kárpátalja bekapcsolása után a felvidéki szolgálat létrehozásával a határon túli magyarság a Kárpát-medence további régiójában kap krízishelyzetben anyanyelvén segítséget. A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége kétéves képzésén tizenketten végeztek, ők alapították meg a közelmúltban a beregszászi telefonos lelki elsősegélyt.  Most újabb önkéntes csapatot gyűjtenek, őket már helyben képzik majd ki. Révész Anikó örömmel újságolta, hogy imaszolgálat is áll a telefonos lelkigondozók mögött, akik kéthetente imádkoznak az önkéntesekért. Az önkéntesek minősítővizsga-bizonyítványt kapnak, enélkül senki nem dolgozhat. Hiába képzett mentálhigiénés szakember vagy lelkipásztor valaki, ha telefonos lelkigondozó szeretne lenni, akkor el kell végeznie a speciális telefonos lelkigondozói képzést.

A református telefonos lelkigondozói szolgálatnak jelenleg 25 önkéntese van, és 11-en járnak képzésre.

Szükség is van ennyi emberre, hiszen szeretnénk még jobban kiterjeszteni a szolgálatot. Van fluktuáció is, hiszen az évek során az önkénteseink elfáradnak, néha szünetet kérnek valami miatt, és akkor őket helyettesíteni kell. A napi 12 óra ügyelethez nagyjából 30 fős stáb szükséges. Ezen kívül az országban egyedülálló módon mi végzünk csak skype-os lelkigondozást. Ezt főleg a harmincas-negyvenes korosztály veszi igénybe, és az is érdekes, hogy ők nem krízishelyzetekben, hanem inkább hitbéli és filozófiai kérdésekben kérnek segítséget. Akár skype-on, akár telefonon hívnak minket, délután 5 óra és hajnal 1 óra között vagyunk elérhetők.

Révész Anikó szerint minden lehetséges módon hírverést kell csinálni a telefonos lelkigondozói szolgálatról, hiszen sok ember most is a tévés jósdákat hívja.
Sokan közülük csak azt szeretnék, ha valaki meghallgatná őket, jó lenne tudniuk, hogy létezik a mi szolgálatunk, ahol valódi segítséget kaphatnak, és nem jutnak csalók karmai közé. Sok ember azonban hiszékeny, és a jövőt akarja tudni. Pedig mi egyfajta diszpécserszerepet is betöltünk. A rászorulókat el tudjuk kalauzolni a megfelelő szakemberekhez, ahol személyes találkozásra is lehetőség van. A Kálvin téren található Gyökössy Intézetben lelkigondozók várják a beszélgetésre, segítségre vágyókat.

A Református Telefonos Lelkigondozás: + 36 1 201-0011

A Református Internetes Lelkigondozás hívható Skype-on, ID: lelkigondozas1

A lelki elsősegély vonal: 116-123 (csak ezt a 6 számot kell tárcsázni!)

Hívható a nap 24 órájában, az ország egész területéről ingyenesen, mobil- és vezetékes telefonról egyaránt.

"A találkozás egy másik emberrel - találkozás önmagaddal."

A környezetünkből, a médiából egyre gyorsabban, egyre több információ ér el hozzánk, azonban nem tudjuk, hogy a közvetlen közelünkben lévő embertársunknak vannak- e gondjai. Naponta beszélgetünk egymással a hírekben, a filmsorozatokban szereplő személyek, politikusok és más emberek magánéletéről, ámde magunkra maradunk, ha a saját személyes dolgainkkal kapcsolatos ügyeket hozzuk elő megoldást remélve.

Ha nehézségekkel találjuk magunkat szemben, nagyon gyakran fogalmazódik meg bennünk, vagy fut át gondolatainkon, a "Kit érdekel az én nehézségem?", "Nem érdekel senkit sem az én problémám!", "Senki nem tud nekem segíteni!" lehangoló, magányra kárhoztató érzése. Ezért könnyen érezhetjük úgy, hogy magunkra maradtunk gondjainkkal, kilátástalannak érezzük helyzetünket, sötéten látjuk a jövőnket. Ezzel szemben mindannyiunknak szüksége van a melegségre, az embertársaink közelségére, és megértésére, a másik személy általi elfogadásra, valamint az elismerésre.

Sokan megtalálják és átélik nap- mint nap az otthon melegének kellemes, meghitt, megnyugtató, és biztonságot adó, bizalommal átitatott érzését. Akadnak azonban olyan személyek, akiknek kevés jutott ebből az érzésből, de ők is megértésre, támaszra várnak, ezért folyamatosan keresik ennek az elérési módját. Ilyen lehetőséget biztosít a lelkisegély telefonszolgálat, ahol az év minden napján megértő fülekre találhat.

Televíziós műsorvezetők a reformáció arcai

Nagyköveti programmal folytatódik a reformáció 500. évfordulóját ünneplő emléksorozat, melynek keretében Bényi Ildikó és Gundel Takács Gábor televíziós műsorvezetők hívják fel a figyelmet a reformáció máig ható értékeire.

Történelmi, kulturális és tudományos utazásra hívnak vallási hovatartozástól függetlenül a Reformáció 500 nagykövetei, Bényi Ildikó és Gundel Takács Gábor. A nagyköveti programmal a reformáció 500. évfordulóját ünneplő emléksorozat szervezői szeretnének rávilágítani a reformáció mai kor emberének is meghatározó értékeire, valamint felhívni a figyelmet a Reformáció 500 keretében zajló kulturális eseményeket, pályázatokat és tudományos konferenciákat felvonultató eseménysorozatra. Az emlékév jelmondata: a „Megújulás lendülete" is arról tanúskodik, hogy az állandó és változatlan értékekre építve megújulhat az egyén és a közösség élete. Ehhez kapcsolódóan a nagykövetek bemutatkozó videó üzenetben, egy-egy személyes példán keresztül mutatják be, hogy az ő életükben miként játszott meghatározó szerepet a megújulás.

I. Kárpát-medencei Telefonos Nap 2016

"…hogy beszéljünk egymással…"

2016. május 20-21-én a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége először rendezte meg a Kárpát-medencei Telefonos Napot a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. A rendezvény célja, hogy szorosabb kapcsolat és munka-együttműködés alakuljon ki a - jelenleg még csak perifériás kapcsolatban működő - magyar Kárpát-medencei Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok között. Kialakuljon a közös képzési tematika és TQM rendszer, egységesen hívható legyen a - Magyarországról már ingyenes - 116-123 telefonszám, létre jöjjön a rendszeres közös továbbképzések és kiégés elleni tréningek rendszere. Ennek az első találkozásnak a legfőbb célja az egymás közelebbi megismerése, a kialakulás, a jelenlegi működés bemutatása, a továbblépés alapköveinek a körvonalazása. A találkozón részt vettek a magyar, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki telefonszolgálatok képviselői.

A program főbb eseményei:

A Kárpátaljai Lelki Elsősegély Telefonszolgálat hívószáma: +380 095 600 8005, +380 095 600 8005

A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége - belföldről ingyenes -hívószáma: 116-123

"Árnyék mögött FÉNY ragyog, nagyobb mögött még nagyobb. S amire nézek, az vagyok."Gyökössy Endre

MÁJUS 16. – A LELKI ELSŐSEGÉLY-SZOLGÁLATOK VILÁGNAPJA

1997-ben május 16-át A LELKI ELSŐSEGÉLY-SZOLGÁLATOK VILÁGNAPJÁvá nyilvánította a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Nemzetközi Szövetsége. E napon szeretnék felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy a hétköznapi emberi kommunikáció már önmagában is konfliktus-és krízisoldó hatású.

Idén a Kárpátaljai Lelki Elsősegély Telefonszolgálat, és a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége szervezésében Telefonos Napra kerül sor. A lelki elsősegély telefonszolgálatok világnapja alkalmából megrendezésre kerül a Kárpát-medencei lelki elsősegély telefonszolgálatok első találkozójára.

Helyszín: Beregszász, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász, Kossuth tér 6. sz. III. emeletén Időpont: 2016. május 20-21.,14:00.

A Református Telefon-lelkigondozás: + 36 1 201-011
A Református Internetes Lelkigondozás hívható Skypeon, ID: lelkigondozas1

A lelki elsősegély vonal: 116-123
Hívható a nap 24 órájában, az ország egész területéről ingyenesen, mobil- és vezetékes telefonról egyaránt.

Az emlékeztető Szent Lélek

Lectio: Ján. 14. 15-19; 25-26.

Textus: "Ama Vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya... eszetekbe juttatja mind azokat, amiket mondottam nektek." Ján. 14,16.

Mi a pünkösdi esemény lényege? Jól tudjuk, hogy nem azokban a csodálatos jelenségekben kell azt keresnünk, amelyeket a pünkösdi történet feljegyez. Ezek - a "sebesen zúgó szélnek" zendülése, a "kettős tüzes nyelvek" megjelenése, az apostolok bizonyságtételének idegen nyelveken is érthető megszólalása, - mind csak kísérő jelenség volt. Ezek elmúltak, a Szent Lélek ajándéka megmaradt! De ennél tovább is lépve egyet, még azt is megállapíthatjuk, hogy az apostolok lelkében e csodás "jelek" mögött végbement belső változás sem maga a lényeg, hanem csak folyománya annak. Az imént még tétova, összebúvó, minden ajtónyitásra megrezzenő kis csapat, igaz, egyszerre eltelik valami nagy bátorsággal és kilép mondanivalójával az emberek közé. Az imént még fejetlen, félénk sereg egyszerre hősi gazdává válik, mintha vezéri szót hallana: "Előre!", és annak parancsára beleveti magát az egész világ meghódításának teljesen reménytelennek látszó harcába a győzelem bizonyosságával. De miért? Honnan ez a változás?

Ebben van éppen a lényeg: csakugyan fejetlenek voltak még az imént, most pedig már nem azok. Újra vezérlet alatt állnak. Aki elmúlt napjaikban az élükön járt, összetartotta és irányította őket, s aki olyan fájdalmas űrt hagyott maga után, amikor szemük elől eltűnt a mennyek fényességébe, - azt most visszakapták! Ő maga megígérte: "Nem hagylak titeket árvákul. Eljövök hozzátok." Visszakapták Őt a Szent Lélek kitöltetésében.

"Vigasztalónak" nevezte maga Jézus az Ő búcsú-ígéretében ezt a Szent Lelket. És ez a név az Újszövetség eredeti nyelvén sokkal többet jelent, mint pusztán annyit, hogy a szomorúságot örömre változtatja. "Gyámolítót", "támogatót" jelent. Olyasvalakit, aki a segítségre szoruló mellé odaáll, és annak gyengeségét kipótolja, hogy amire magától képtelen volna, annak így meg tudjon felelni. Ezért "ügyvédet" is jelent, akit a maga dolgával jó-tehetetlen ember segítségül fogadhat, hogy ügyét jó végre vigye érette. (Tudják-e vajon a mi ügyvédi pályán dolgozó testvéreink: milyen szent lehet az ő hivatásuk, ha annak nevét a Szentírás magának a Szent Léleknek megjelölésére is alkalmasnak találja?) Egyszóval ugyanaz a Szent Lélek az ember számára, mint a tölgynek a törzse a rajta felkúszó repkény számára: nélküle elterülnénk a földön, de belefogódzva megvan a tartásunk, és növekedhetünk a magasság felé!

De ez, a gyengeséget erőre változtató Vigasztaló, a Szent Lélek, nem ismeretlen, új valaki gyanánt jelent meg Jézus tanítványainak az életében. Ugyanazt a Támaszt nyerték vissza benne láthatatlanul, aki nem régen látható Mesterük és Uruk alakjában járt előttük. Azért is ugyanazt, mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, és a Szent Lélek, egyazon örök isteni valóság az Atyával, mennynek és földnek teremtőjével. Ő jelentette meg magát egyszülött Fiában, aki testet öltve közöttünk járt, és Ő adta aztán magát Szent Lelkében, hogy betöltse híveinek életét. De azért is egy ugyanaz az elvesztett és a visszanyert Gyámolító, mert a Szent Lélek egész munkásságával mintegy Jézus Krisztus alakja mögé rejtőzik. Őt állítja híveinek a szeme elé, hogy közelségét, hatalmát és irgalmát úgy érezhessék, mintha most is közöttük volna test szerint. Így értelmezte Jézus is azt az ígéretét: "eljövök hozzátok." A "Szent Lélek" - azt mondta "én rólam tesz bizonyságot", "az enyémből veszi, amit nektek megjelent", "engem dicsőít". A Szent Lélek által így múlt el az ő tanítványainak "árvasága". Minden időkre élővé, hatóvá, éltető és vezérlő Úrrá lett Ő híveinek.

Ezt fejezi ki alapigénk is. "A Szent Lélek eszetekbe juttatja mind azokat, amiket mondottam nektek." Így nem válhat Jézus Krisztus sohasem a múló évekkel egyre fakuló emlékké, amely előbb-utóbb belevész aztán a feledés ködébe. A Szent Lélek Jézus Krisztust mindig friss emlékezetben tartja, mintha élő kortársa volna minden nemzedéknek!

Hogy ez mit jelent az egyéni élet számára, arról majd inkább a holnapi napon elmélkedjünk. Jó útravaló lesz az a mi konfirmációra elénk álló fiainknak és leányainknak, amikor majd elindítjuk őket az önálló egyháztagság útjára. Most maradjunk meg ugyanennek az igazságnak csak általánosabb szemléleténél!

I.

Alapigénk először is arra eszméltet rá bennünket, hogy nem olyan magától értődő dolog az, ha ma, kétezer év múltán is tudunk és beszélünk még Jézus Krisztusról. Valóban nem magától értődő dolog ez! A Szent Lélek kiáradása kellett hozzá. Az Ő munkálkodásának csodája ez!

Különben Jézus Krisztus minden beszéde homokba írt szó lett volna, amelyet néhány évtized széljárása eltörölt volna. Egész élete a folyó vizét felhasító hajóhoz lett volna hasonlatos, amely után egy ideig még nagy hullámverés tartja mozgásban a víz színét, de aztán minden elsimul, és semmilyen nyom nem jelzi: mi történt? Jézus az Ő mondanivalóját egyetlen írott szóval sem örökítette meg az utókor számára. Piramis-építő fáraók, emlék-oszlopot vagy emléktáblát állító fejedelmek és hadvezérek módjára semmilyen látható jelről nem gondoskodott, amely késői nemzedékeknek is hirdesse, hogy Ő itt járt. Az lenne a természetes, ha ma már legfeljebb porosodó könyvespolcokon őriznének néhány olyan, a szaktudósokat érdeklő könyvet, amelyben még meg van említve a neve, de egyébként a világ már régen napirendre tért volna felette úgy, hogy azt sem tudná: ki volt Ő?

Igaz, - és ezt hogy is felejthetnénk el, amikor itt áll előttünk most is a megterített szent asztal, - volt Jézusnak mégis egyfajta rendelkezése, amellyel látható örökséget is hagyott az utókorra: szerzett sákramentumokat. S azt mondta: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" De ez is ugyan mit ért volna magában véve! Ővele együtt az Ő sákramentumait is nemsokára elnyelhette volna a feledés sötét mélysége! Hiszen sok helyt a szemünk láttára ment végbe ez a szomorú folyamat az utóbbi évtizedekben! (Hála Istennek, itt is, ott is, már megállt, sőt visszájára fordult!) Láttuk megfogyatkozni az úrvacsorával élők számát. Hiába hangzott el az ünnepi alkalmakkor a szent asztalhoz való hívás, a jelenlévők nagy része hátat fordított és eltávozott, s egyre kevesebben maradtak együtt a szent vendégségben részt venni. Milyen könnyen elképzelhető, hogy ez a folyamat tovább is halad, míg végre egészen "kimegy a szokásból" az úrvacsora, s néhány nemzedékkel később is alig tudják, hogy mi is volt az?

Hogy ez sem a mi korunkban nem következik be, s hogy kétezer éven át nem következett be, annak a Szent Lélek a magyarázata. Ő nem engedi feledésbe menni, amit Jézus mondott és cselekedett! Ő tartja meg, mindig megújuló elevenségben, a Jézus Krisztus emlékezetét az embervilágban. Mindjárt az első időkben az ő műve volt az, hogy amit az első szem-és fültanúk hallottak és láttak Jézus életéből, az ő elmúlásukkal nem veszett ki a világ emlékezetéből, hanem írott formában megőrizve rámaradt a következő évszázadokra is. És mióta van Szentírás, mindenkor a Szent Lélek visel gondot arra, hogy annak támadjanak bizonyságtevői, szószólói és hirdetői, hogy a világ sohase térhessen napirendre, mint régi időknek valamilyen, a feledésnek átadható, elavult emléke felett.

Hányszor vedlett át azóta a világ külső életviszonyainak, műveltsége színeinek és sajátosságainak a dolgában! De mindennek ellenére ma is szól az Evangélium szava, ma is van anyaszentegyház, amely arra figyel és abból meríti életét, ma is tudatunkban él "mindaz, amiket Jézus mondott". Áldjuk és imádjuk érte a Szent Lélek Istent! Ő a mi embervilágunk örök emlékeztetője, hogy soha feledésbe ne veszhessen az, amit Jézus Krisztusról tudnia kell!

II.

De tegyük mindjárt hozzá: sokkal csodálatosabb valami a Szent Léleknek ez az emlékeztető munkája, mint első pillanatban gondolnánk. Nem csak éppen arról van szó, hogy az emberiség puszta visszaemlékezését tartja ébren régen elhangzott és lejátszódott dolgokat illetőleg. Hiszen mi mindent nem tartunk emlékezetben, ami csak értéktelen lim-lom! Felbukkannak az ilyen emlékek rég elmúlt évek vagy évszázadok mélységeiből, eltűnődünk rajtuk, eljátszadozunk velük, aztán visszahullatjuk őket a feledésbe. De egészen más az, amikor a Szent Lélek "juttat eszünkbe" valamit! Annak mindig életbevágó jelentősége van, és azzal mindig súlyos felelősség is jár.

Az éjjeli bakter emlékeztetheti az alvókat az éjszakai veszedelmekre. "Tűzre-vízre vigyázzatok!" De ha megfújta tülkét és elmondta mondókáját, odább áll. Senkinek ablaka alatt meg nem áll, hogy megvárja, mit szólnak hozzá? Az emberek átfordulhatnak a másik oldalukra tovább aludni. De amikor a Szent Lélek emlékeztet Jézus Krisztusra, arra felelni kell! Amikor megcsendíti fülünkben az Ő szavát olyan életeleven erővel, akár csak most intézné hozzánk, akkor azzal szemben állást kell foglalni!

És aki igent mond rá, ezzel új életre indult meg. Mintha mély álomból ébredne fel, csak most nyílik meg előtte igazán az élet! Ahogy az isteni szóban mindig teremtő erő van, úgy a Szent Lélek emlékeztető munkája sem csak emlékeztetés, hanem egyúttal újjáteremtés is. Eltompult lelkeket felvillanyoz vele. Elkeseredett embereket békességgel ajándékoz meg vele. Azzal, hogy nem enged bennünket elfelejtkezni Jézus Krisztusról, hanem Őt mindig újra "eszünkbe juttatja", Isten boldog gyermekeivé és rabjaivá tesz bennünket, csak be ne dugjuk előle a fülünket, és ostoba makacssággal bele ne temetkezzünk a feledésbe emlékeztetései ellenére is!

Amint végigfut a tekintetünk az első pünkösd óta máig eltelt évszázadok emberöltőin, így tűnik a szemünkbe a Szent Lélek munkája. Fuvallva jár csodálatos szele a nagy embererdő rengetegében, s ahol megérzik a leheletét, semmi nem maradhat meg mozdulatlanságában. Néha olyan erőre kap, hogy az erős szálfák is hajladoznak tőle, máskor úgy elhalkul viharzó zúgása, hogy csak az érzékeny nyárfalomb reszket meg az érintésétől. Vannak Jézus Krisztusra ujjongó elragadtatással emlékező idők, mintha újonnan fedezték volna fel, és nem tudnának eltelni vele. És vannak idők, amelyek csendes áhítatban ápolják emlékezetének örökégő mécsesét. De akár így mutatja meg a Szent Lélek az Ő valóságát, akár úgy, mindenképpen átformáló, életfakasztó és tápláló erő, amelytől az ember mássá lesz, mint volna különben!

Szeretnél olyan világban élni, amelyben más senkinek soha eszébe nem jut Jézus Krisztus? Elbírnád az életet, ha neked magadnak is úgy kellene élned, hogy soha többé nem juthatna eszedbe? Áldjuk és imádjuk a Szent Lélek Istent, hogy az életnek az az elnyomorodása és lealjasodása, amit ez jelentene, csak képtelen rémlátás! A valóság az, hogy Ő nem engedi kiveszni emlékezetünkből Jézus Krisztust, és ezzel elvégzi az Ő megújító, megszentelő munkáját bennünk és körülöttünk!

III.

De sietnünk kell még egyet megjegyezni. Máris felötölhetett lelkünkben a panasz: így is elég gonosz a világ és elég nyomorúságos az élet! Igen, mert isteni munka a Szent Léleknek ez a Jézus Krisztusra való örök emlékeztetése, ami azt jelenti, hogy bizony sokszor titok elé állít bennünket. Isteni fenségében a Szent Lélek is felette áll a mi ellenőrzésünknek. Nem ad nekünk számot arról: mit, hogyan, mikor cselekszik? Ha tudjuk is, hogy abban áll az ő munkássága, hogy "eszünkbe juttassa" Jézus Krisztust, azért mi nem szabhatjuk elébe: kinek és mikor "juttassa eszébe" Őt. Saját fenséges jótetszése szerint azokon végzi munkáját, akiket Ő erre kiválaszt, és saját megfoghatatlan tervei szerint Ő szabja meg: mikor és hogyan végzi el munkáját rajtunk.

Előttünk ezért néha úgy tűnhet fel, mintha abbahagyná munkáját, vagy elakadna vele bizonyos határoknál. Támadhatnak időszakok, amelyekben úgy látszik, mintha az embereknek végre mégis sikerült volna megfelejtkezniük Jézus Krisztusról, és napirendre térniük Őfelette. Mintha már senki sem törődne azokkal, "amiket Ő mondott". Lehet, hogy külsőleg nagyon emlegetik még az Ő nevét, és minden jeladással azt bizonyítgatják, hogy Őneki szól a hódolatuk, de ez a hazug színjáték csak arra való, hogy elleplezzék az emberek a valóságot: rá sem hederítenek már az Ő szavára és akaratára! Lehet, hogy maguk is megundorodnak ettől a becstelen képmutatástól, levetik az álarcot és nyíltan kimondják: nem is akarunk már tudni Őróla! Ahogyan ismerjük az emberiség életéből azt a sok áldott, tisztító és termékenyítő erőt, amelyet a Jézus Krisztusnak emlékezetben tartásával fakasztott és szétárasztott a Szent Lélek, ugyanúgy ismerjük a múltból és a jelenből a Jézus Krisztustól való tömeges eltávolodásnak példáit is, akár tüntető keresztyén látszatoktól álcázottan, akár a nyílt keresztyénellenesség színeiben jelenjenek is meg.

Hol van ilyenkor a Szent Lélek? Miért nem "juttatja eszükbe" az embereknek azt, amit az Ő dolga "eszükbe juttatni"? Miért kell néha hosszú idők múltán újra felfedezni és rárakódott vastag rétegek alól kiásni az Evangéliumot? Miért dőlhet sokszor romba e világon az, amit a Szent Lélek munkája épített, hogy nemzedékek múltával elölről kelljen kezdődnie az Ő munkájának?

Hallgassanak el ezek a kérdések. Nem csak azért, mert hiábavalók és az Ő végzéseinek ilyen titkaiba Isten úgysem enged nekünk belepillantást. Hallgassanak el ezek a kérdések főképpen azért, mert bűnös kérdések. Vakmerően fejetetejére fordítjuk vele az örök rendet. Mi akarunk Isten fölé helyezkedni igényeinkkel és bírálatunkkal. Mi akarjuk "eszébe juttatni" az Ő Szent Lelkének az Ő dolgát, emlékeztetni Őt annak elvégzésére, ahelyett, hogy beérnénk alázatosan a magunk szerepével: az Ő hozzánk szóló emlékeztető szavára való engedelmes figyeléssel!

Magunkat így megalázva teljes bizalommal imádjuk és áldjuk a Szent Lélek Istent az Ő munkásságának titokzatosságában is!

*

Végezetül pedig zendüljön meg a hálánk és örömünk szava azért az Evangéliumért, amely alapigénkből felénk hangzik. Mert az a tény, hogy a Szent Léleknek egész munkássága arra irányul, hogy "eszünkbe juttassa" azt, amit Jézus Krisztus "mondott nekünk", nyilván azt jelenti, hogy akkor nincs már semmi hozzátenni való, abban már minden benne foglaltatik. Az idők végéig most már csak arra van szükség, hogy az évszázadról évszázadra és napról napra kiújuljon az emberek emlékezetében. Pünkösd ünnepe az az orom, amelyről visszatekintünk az egyház év ünnepeinek egész sorozatára. Nem is továbbvivő állomás, hanem csak kilátópont, ahonnan megértjük az egész megtett utat. Karácsonytól nagypénteken és húsvéton át egészen a mennybemenetel ünnepéig, a mi Urunk Jézus Krisztus megszületésétől kezdve megáldoztatásán és a halál fölötti győzelmén át mennyei megdicsőüléséig, az Isten mindent feltárt előttünk, amire szükségünk volt.

Pünkösdkor annak örvendezünk, hogy van Szent Lélek, aki mindezt "eszünkbe juttatja", hogy soha el ne felejthessük. Abban, amit Jézus Krisztus "mondott nekünk", megtalálhatjuk minden éhségünk és minden szomjúságunk megelégíttetését. Ott elcsendesedik minden félelmünk és fájdalmunk. Ott fakadnak az örök élet forrásai számunkra. Áldott a Szent Lélek, hogy nem fárad el és nem szűnik meg minket mindig visszavezetni oda! Onnan elszakadva, arról elfeledkezve elvesznénk! De amíg van, aki "eszünkbe juttassa", addig minden jól van!

Dr. Victor János

Békességben élni

Ha békességben élünk, akkor az nem a véletlen műve. Minden nap adódik valami, ami miatt bosszankodhatunk, megsértődhetünk, vagy aggódhatunk. Az élet mindig hoz dolgokat. Bizonyos emberek az idegeidre mennek. Váratlan számlák jönnek. Egy családtag bekerül a kórházba.

Ha arra vársz, hogy minden körülményed megoldódjon, mielőtt abbahagyod az aggódást, hogy végre békességed legyen, akkor életed végéig várhatsz. Isten soha nem ígérte, hogy meg fog őrizni minket minden nehézségtől. Nem mondta, hogy nem lesznek viharok az életünkben. Azt azonban megígérte, hogy a viharok közepette békességet fog adni nekünk. Ő ezt "minden értelmet meghaladó békesség"-nek hívja. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, ami körülöttünk zajlik, nekünk mégis békességünk van. "Az orvos diagnózisa nem túl kecsegtető, de nem aggódom. Tudom, hogy Isten a tenyerébe vésett." "Nem kaptam meg az előléptetést, amiért annyit dolgoztam, de nem vagyok ideges. Tudom, hogy Isten valami jobbat tartogat a számomra." A kollégám bántó dolgokat mondott nekem, de nem fogok megsértődni. Isten az én szószólóm és védelmezőm. Ő vívja a csatáimat.

Meg kell védenünk a békességünket. Nem arra lettünk teremtve, hogy folyamatos aggódásban, ingerültségben, állandó feszültségben éljünk. Pont erre megy rá sokaknak az egészsége. Nem tudnak éjszaka aludni, nem tudják megemészteni a táplálékot, gyomorfekélyt kapnak. Az elméjük soha nem tud megpihenni. Mindent próbálnak megoldani, aggódnak az egészségük miatt, idegesek a munkájuk miatt, vagy a forgalom miatt stresszelnek. Az elménknek szüksége van arra, hogy néha kikapcsoljon és megpihenjen.

Azt mondja a Biblia, hogy "minden gondotokat Őreá vessétek". Meg kell tanulnod Istennek átadni minden problémát. Nem arra lettél tervezve, hogy nehéz terhet cipelj.

Frusztrálni fog. Itt a kulcs: amikor nyugszol, Isten munkálkodik, de amikor te munkálkodsz, Isten nyugszik. Ha megpróbálsz Istent játszani, akkor Isten félreáll és így szól: "Oké, akkor te oldod meg ezt a problémát. Amíg te a kezedben tartod a dolgokat, én pihenek egyet." De ha visszatérsz a békesség helyére és ezt mondod: "Istenem, bízom Benned. Az életem a Te kezedben van. Nem fogok aggodalmaskodni. Nem fogok stresszelni. Nálad már készen van a megoldás. Elcsendesedek és elismerem, hogy Te vagy az Isten" (Zsoltárok 46:11), akkor Isten elkezd munkálkodni, te pedig élvezheted a békességet!

"Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz." (Zsoltárok 55:22)

"Add át az Örökkévalónak, ami túl nehéz, majd ő gondodat viseli! Nem engedi, hogy az igaz vereséget szenvedjen." (Zsoltárok 55:22, EF)

Megelőzhető a gyermekkori öngyilkosság

Az utóbbi hónapokban nem egy fiatalkori öngyilkosságról szóló hír sokkolta a közvéleményt. Néhány hete egy 12 éves diák akasztotta fel magát, az ok állítólag a rossz tanulmányi eredménye volt. Sófi Gyula igazságügyi gyermekpszichiáter szerint a szuicid hajlam örökölhető. A szakember elmondta, egy hétvége alatt a Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályára a kezeltek 25-30 százaléka öngyilkossági kísérlet miatt érkezik. A debreceni Szent József Gimnáziumban, ahol nemrégiben egy fiú és egy lány vetett véget életének, most speciális terápiával segítik a feldolgozást, ezzel próbálják megakadályozni az öngyilkossági hullám elindulását.

folytatás a szakcikk oldalon

Jézus imádkozik értünk

„de én imádkoztam érted, hogy hited kiállja a próbát.” (Lukács 22:32, EF)

A halála előtti éjszakán tette Jézus ezt a kijelentést: „Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás: »Megölöm a pásztort,  és szétszóródnak a juhok.« De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.”” (Máté 26:31-32, EF)

Mit jelent ez? Azt, hogy a bukásotok nagy lesz, de az Én kegyelmem még annál is nagyobb. Galileában fogok rátok várni.

Péter azonban fogadkozott: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!” (Máté 26:33) Nem éppen ez volt Péter legjobb pillanata. Arrogáns volt és öntelt. A saját erejében bízott. Azonban Jézus tudta, hogy ez az erő hamar le fog lankadni.

A Sátán megtámadta és próbára tette Pétert. De nem nyerte meg magának. Miért? Mert Péter olyan erős volt? Nem. Azért mert Jézus volt erős.

„Imádkoztam érted.”

Jézus imádkozik értünkJézus imája hatástalanította az ördögöt. Jézus érted is imádkozik (János 17:1, 17:20).

Vajon Isten meghallgatja Fiának a közbenjáró imáját? Természetesen! Péterhez hasonlóan, a mi hitünk is meggyengül, az elhatározásunk meginog, de nem fogunk elveszni. Minket „Jézus Krisztus megtartott” (Júdás 1) és „Isten hatalma őriz” (1 Péter 1:5). Ez pedig nem kis erő. Ez az örökké élő Megváltónak az elfogyhatatlan ereje, Aki imádkozik értünk.


Jelenleg látogató
olvassa a lapot.

Partnerek
ILG logo RMK logo GYI logo LESZ logo Vario logo